Valahogy mindig azoktól a barátaimtól hallom a leghajmeresztőbb és legviccesebb munkahelyi történeteket, akik vendéglátó- és szálláshelyeken dolgoznak. A vendégek és a személyzet tagjai is egészen elképesztő helyzetekbe tudnak keveredni vagy keverni másokat.
Ezek közül a történetek közül mesélek ma néhányat.
Az egyik legviccesebb történet egy kis szállodából, amelyet egyik barátom menedzselt:
“A szálloda parkolója a mélygarázsban van, ahonnan természetesen van vendég bejárat a szállodába. Nem messze a ettől a bejárattól van a szálloda élelmiszer raktára. A garázsban lévő raktárat és a fenti konyhát egy élelmiszer lift és egy keskeny lépcső köti össze.
Történt egy nap, hogy egy idősebb házaspár érkezett a hotelbe, akik autójukkal a raktárhoz közel parkoltak le. Valaki nyitva felejtette a személyzeti bejáratot és hiába a nagy ‘CSAK SZEMÉLYZET’ felirat az ajtón, a házaspár mégis besétált rajta. A lépcsőt túl keskenynek ítélték meg a hölgy számára, ezért férje jóindulatúan beültette feleségét az ételliftbe, ő maga pedig felsétált. Képzelheted a szakács és a konyhai személyzet arcát, amikor a felvonó megérkezett a konyhába és az ajtó mögött a zöldségek helyett egy idős hölgy nézett vissza rájuk. Majd rögtön utána egy úr toppant be a személyzeti lépcsőről a feleségét keresve."
Az egyik barátom egy budapesti szállodalánc magas beosztású munkatársa. Nem számított rá, hogy a munkanap közepén egy textil-vészhelyzet közepén találta magát:
“Nem túl rég történt, közvetlenül azután, hogy másodjára kinyitottuk a szállodát a COVID-19 világjárvány idején. Épp az egyik házból a másikba rohantam, amikor felhívott a felelős housekeeping supervisor, hogy nem kaptak elég textilt a szállodába. A történethez fontos tudni, hogy sok más budapesti hotelhez hasonlóan mi sem házon belül végezzük a szállodai textíliák tisztítását, hanem egy helyi vállalattól béreljük őket. Ez azt jelenti, hogy előre meg kell becsülnünk, hogy mennyi textilre lesz szükség és azokat időben meg kell rendelnünk.
A cég viszont dél körül közölte a szállodával, hogy nincs elég textilük, a kb. 25-30 takarításra váró szobához, amelybe vendégek érkeztek aznap. A COVID előtt ezt egy-két telefonhívással meg lehetett volna oldani, de a poszt-covid állapotban sajnos nem működnek olyan gördülékenyen a dolgok, mint például 2019-ben, amikor virágzott a szállodai iparág. Az egyetlen megoldás az volt, hogy valaki elmenjen a mosodába és elszállítsa a textileket a szállodába. Mivel én voltam az egyetlen aznap, aki autóval volt, így rám hárult a textil taxizás. Egyszerre 6 szett fért be a kocsimba, így végül 6 kört tettem meg a szálloda és a mosoda között. Szerencsére sikerült minden szobát kitakarítani, és a vendégek semmit sem vettek észre.”
Egy másik barátom története a WC papír lavináról:
“Minden szállodai beszerzés előtt megbecsüljük, hogy mennyi termékre lesz szükségünk. Ezt természetesen nem hasraütésszerűen végezzük, hanem a múltbeli fogyasztás alapján készült riportokat elemezve és a jövőbeni igényeket mérlegelve. Ez szinte minden olyan tárgyra igaz, amit szállodában használunk, természetesen a WC-papírra is.
Havi vécépapír fogyasztásunk kb. 5000-5500 tekercs/hó, a beszállító pedig 1-2 napos szállítási idővel dolgozik. Ezért hetente 1-2 alkalommal rendeltünk 500-800 tekercset. Egyik nap azonban egy tapasztalatlan, új kollégának kellett ezt a rendelést leadnia. Gyorsan átnézte a havi szükségletet, és úgy döntött, hogy megrendeli egyben. A biztonság kedvéért még egy kis pluszt is kért, összesen 6000 tekercs WC papírt. Mire észbekaptunk a szálloda minden tárolásra használható szeglete tele volt WC papírral, köztük az én irodám is.”
Az alábbi abszurd történet egy recepciós ismerősömmel esett meg:
“Volt egy visszatérő vendégünk, aki minden alkalommal készpénzben fizetett, és nagyon jó borravalót adott. Egyik nap az éjszaka közepén, amikor én voltam műszakban letelefonált és kérte, hogy azonnal menjen fel valaki a szobájába mert baj van. Nem mondta meg, hogy mi a gond, csak folyamatosan azt kérte, hogy valaki menjen gyorsan.
Felmentem hát, hogy megnézzem mi történt. Amikor felértem kinyitotta a szobaajtót, majd az ablakhoz vezetett. Ott aztán a szemben lévő épületre mutatott és kétségbeesve próbálta a tudtomra adni, hogy a szálloda folyamatosan percről percre dől és hogy hamarosan teljesen el fog dőlni az egész. Próbáltam megnyugtatni, hogy a szálloda stabilan és egyenesen áll a helyén, de nem tudtam meggyőzni. Másnap reggel kijelentkezett, és azóta nem láttuk.”
Housekeeping supervisorként dolgozó barátnőm osztotta meg velem ezt a nem mindennapi történetet:
“Így visszagondolva már én is nevetek a sztorin, de azért annak örülök, hogy egyetlen vendég sem látta a történteket. Egy különösen meleg nyáron történt, amikor a szállodai folyosókon nem volt ritka, hogy 25-27 Celsius-fokra szökött fel a hőmérő higanyszála.
Természetesen az egyenruha viselése nem túl komfortos ilyen melegben, éppen ezért a szobalányok kényelmesebb típusút kapnak. Egyikük azonban úgy gondolta, hogy nem eléggé, ezért úgy döntött, hogy megszabadul tőle a szoba takarítása közben. Szokásom, hogy naponta legalább egyszer minden emeletet átnézek, és amikor az ő emeletére értem, az egyenruha felső része nélkül, a melltartójában üdvözölt. Azt mondta ezt a hőséget csak így tudja kibírni. Mindketten egyetértettünk abban, hogy jobb, ha nem szenved tovább és új munka után néz.”
És íme az egyik leghajmeresztőbb történet, amit valaha szállodástól hallottam:
“Volt egy vendégünk aki több hétre foglalt szállást nálunk és munkaadója fizette a teljes tartózkodását. Ő úgy döntött, hogy jó alkalmazott lévén spórol nekik egy kis pénzt és nem veszi igénybe a szálloda mosodai szolgáltatását, hanem inkább kimossa a ruháit a szobában. A legtöbbet valószínűleg ki tudta teregetni a szoba egyes részein, az ingnek viszont kellett egy vállfa, a vállfát pedig nyilván fel kell valahová akasztani. Addig-addig tanakodott magában míg kiszúrta a plafonon a tűzoltó készülék szórófejét, ami pont megfelelőnek tűnt számára a feladathoz.
Bizonyára nagyon óvatosan akasztotta fel az inget, mert csodával határos módon nem törte be az üveget a sprinkler belsejében. Igen ám, de az a fránya ing csak nem akart megszáradni, neki pedig indulnia kellett egy megbeszélésre. Ezért mindenre elszánt vendégünk újabb zseniális ötlettel állt elő. Hogy felgyorsítsa a száradási folyamatot, elővette a hajszárítót, és azzal szárította az inget. Ettől persze felforrósodott a tűzoltó készülék is. Amikor elérte 60 celsius fokos határhőmérsékletét a sprinkler természetesen eltört.
Hogy ez mit jelent?
A vendég eközben még mindig az ing mellett állt, térdig a vízben, teljesen elázva. A sajátja mellett hét másik szobát eláztatott, a legnagyobb problémája mégis az volt, hogy mi lesz így a megbeszélésével.”
Utólag persze nevetünk az efféle történeteken, a valóságban viszont az ilyen és ehhez hasonló szituációk komoly fejtörést okozhatnak a szállodások számára, főleg, ha ezek esetleg negatívan befolyásolják a vendégélményt. Az innovatív, automatizált megoldásokkal az ilyen esetek többnyire kiküszöbölhetők, hiszen javítják az egyes részlegek közti kommunikációt, valamint a személyzet valós idejű információkat kap a szállodában történő eseményekről.